Ágotha Dávid beszámolüja a Tájfutó Maratonról
A 2014-es Tájfutó Maratont az eddig évekhez hasonlóan a VBT rendezte, idén a prológ Ajka belvárosában, a vasárnapi hosszútávú verseny -ami egyben Veszprém megye hosszútávú bajnoksága is volt-, egy Herendhez közeli terepen került megrendezésre.
A GOC szombathelyi csapatából hárman vettünk részt a versenyen, Vincze Rebeka, Jacsev Sámuel (Sama) és én. A szombati futam egy tipikus lakótelepi pálya volt, nem kifejezetten technikás, ám helyenként meglepő részekkel, gondolok itt a lépcső tetején, vagy a pár méter magasan egy kis virágágyásban elhelyezett pontokra. Némelyik bizony okozott pár zavarodott pillanatot. :)
Ami igazából a hétvége lényege volt, az a vasárnapi verseny, az említett maraton: az én kategóriám (F21A) 19,8 km-es pályát futott 750 m szinttel, 30 ellenőrzőponttal.
A térkép 1:15 000-es méretarányú A4-es méretben.
térképrészlet
Ezen a részen nagyon megszenvedtem, a 7-es 8-as átmenet igazi boka- és térdgyilkos résznek bizonyult. Hasonló volt az 1-es 2-es átmenet is, csak az felfele. A rajt után kapásból egy kisebb hibával indítottam, ez pont elég volt arra az utánam induló Péntek Matyinak, hogy utolérjen. A 2-es pontra menet elváltak útjaink, én a meredek hegyoldal irányban történő megmászása mellett döntöttem. (Az átmenet a képen a 27-es ponttól jobbra lévő vonal.)
A gerincen nagyon elkezdtem nyomni, hogy behozzam a hegyoldalon elvesztett időt, a 2-es hamar meglett. A 3-as már kevésbé, egy erdős domboldalon volt, én északabbra kerestem, ezzel el is ment a verseny. Innentől takarékoskodtam az energiámmal, aminek meg is lett az eredménye.
A sok pontközeli hibámat is megmagyarázza, hogy nem gyakran futok ilyen méretarányon, nehezen álltam rá a távok pontos felmérésére, sokszor hittem magam közelebb a ponthoz, mint ami a valóság volt.. Amit viszont pozitívumként éltem meg az az, hogy a végére is maradt annyi energiám, hogy koncentrálni tudjak az utolsó 4-5 átmeneten. Ezen a részen újra visszaköszönt a pálya közepső részéről már ismerős erdőfoltok és mezők váltakozása. A pontok leginkább a kis, patakmeder köré csoportosuló erdődarabokban voltak. Ezeket nyílt mező vette körül. Összességében nem volt nehéz pálya, a kihívást a táv jelentette és az, hogy mennyire tudom beosztani az energiámat.
Azért jöttünk elsősorban, hogy a március végén megrendezésre kerülő Hoszzútávú Országos Bajnokságra készüljünk mind fizikailag, mind taktikailag. Bár az a verseny hosszabb lesz, magabiztosabban állok majd rajthoz.
A kategóriánkat Zsebeházy Isti és Maro Bukovác holtversennyel(!) nyerte. Ez ilyen távon nagyon ritka. Rebeka sérüléséből már majdnem felépülve N21A kategóriában ezüstérmet szerzett.
Dávid